Benedek Ágota
Akkor inkább már most megdöglök
Akkor inkább már most megdöglök
Benedek Ágota harmadik könyvében szó szerint a boncasztalra fekteti fel magát, hogy onnan vizsgálódva írjon a testéről. (Is.) Arról, milyen benne lenni. Akkurátus nyugalommal kezdi szétszálazni a tűpontos jelzőkkel ábrázolt testi folyamatok hátterében húzódó tudományos tényeket. Mivel nem orvos (Sajnos vagy szerencsére?), így a mindenki számára elérhető és közérthető információkból tájékozódik. Józanul, sőt néha kijózanítóan figyeli önmagát. Nyavalyáink elemzéséből egyszerű következtetéseket von le, hogy az életről és halálról szóló felháborítóan humoros összegzések, váratlan képek és megrendítő megállapítások a segítségünkre legyenek.
Nem keresi a spiritualitást, a lélek dolgait ott, ahol gyógyszerre van szükség, de nem tagadja, hogy a búslakodásba igenis bele lehet pusztulni. Nem ebben a könyvben találunk gyógymódot, ha fizikailag gyengélkedünk, de abból, ahogyan Benedek Ágota leírja az emberi lét élményének furcsaságait: a hangulatingadozást, a fájdalmat, az éhséget, a cukor-mámort… hogy, mi köze van az igaz szerelemnek a bélügyekhez, már megint magunkra ismerhetünk.
És tényleg, mi köze van? Mi köze van a menstruációnak a teremtéstörténethez? Cupido miért nepo-baby? Hogy jön Pamela Anderson a lassú felszívódású szénhidrátokhoz? Mi az az anyagcsere-bíróság? Tényleg porból lettünk, és végül azzá leszünk? Hogy függ össze a kollégisták táplálkozási szokása az űrbéli ételek innovációival? Úgy, hogy minden mindennel összefügg – Ágota ezt állítja, és már megint nem hazudik.
Paraméterek:
SKU / ISBN 978-615-82374-0-6
174 oldal
füles kartonált
ragasztókötött
120x200mm
Részlet:
Ha visszatekintek a párkapcsolataimra, azt látom, hogy a kifejezetten altruista szemléletben hiszek, amelynek része, hogy hajnal négykor szopogatós cukorkát keress az enyhe torokkaparástól üvöltöző férfinak, aki nem tud melletted aludni a mezei nátha egyszerű, kezdeti tünetei miatt, ezért te sem alhatsz. És most tértünk vissza a párkapcsolatban egymásra terhelt nyűgök témaköréhez. Ha nő vagy, és nyűgös vagy, például hormonálisan, a férfira terheled. Ha nő vagy, és nyűgös vagy, például náthásan, a férfira terheled. De ha nő vagy, és a férfi, akivel együtt élsz, náthás, AZ EGÉSZ VILÁGNAK SZENVEDNIE KELL.
Ha a csávód náthás, nem járhatsz-kelhetsz egészségesen, nem lehetsz vidám, nem végezheted a feladataidat könnyedséggel. Könnyedség nélkül se. Semmit nem csinálhatsz, amiből az derül ki, hogy te bezzeg funkcionálsz, viszont funkcionálnod kell, hiszen ápolnod kell a társad, szóval alacsonyan funkcionálónak színlelt magasan funkcionálónak kell lenned! Ha egy férfi beteg, az hangulattiprást von maga után. Minden szar, mindenki, és nincs az snack, sütemény, tea, fácánsült, gyógynövényfőzet, húsleves, amivel ki tudnád engesztelni. Kivéve! Az. Anyja. Húslevese. Semmi nem érhet fel a beteg férfi anyjának a húsleveséhez!
Ha te elutazol egy csirkefarmra (tanya), hogy kiválaszd a legboldogabb csirkét Kelet-Magyarországon, Budapestre szállítod vonattal – másodosztályúval, mert élő állatot nem szállíthatsz az InterCityn, és ezt legszívesebben úgy közölné veled egy magyar kalauz, hogy a fejedre csapja a vonatablakot –, a budapesti lakásodban megtanulod YouTube-ról, hogyan kell elvágni egy tyúk torkát – biztatod magad, hogy ha a körömreszelőddel meg tudtad műteni a saját szíved, akkor ez is menni fog, plusz megéri, csak legyen friss hús a szerelmednek a levesbe, értékelni fogja, és téged is, nemhiába böngészed a legprémiumabb recepteket –, majd száz órán keresztül főzöd azt a nyamvadt csirkét, közben azt hazudod a csávódnak, hogy az intermittent fastinget influenza közben ildomos kitolni, legyen csak türelemmel, és aztán… megeszi egykedvűen. Mert nem az anyja főzte. Ha az anyja főzte volna, attól meggyógyulna, de ha te főzted, akkor már mehetsz is kiönteni. Lehúzhatod a budiban a levesed, és tűrheted tovább, ahogy a fiúd megfázása bojkottálja a mindennapjaidat.