Marton Krisztián
Bőgőmasina
Bőgőmasina
A félvér, meleg Marci mindig is szeretett volna egy apukát, ha már a sajátját nem ismerte. Gyerekkorában Disney-meséktől fűtött fantáziái szólítják pótapavadászatra; elvágyódó huszonévesként pedig egy egyéjszakás kaland után dönt úgy, hogy ideje megkeresni az édesapját, de a hepiend csak nem akar összejönni. Marci később egy idősebb férfi oldalán próbálja megtalálni a boldogságot, míg rá nem ébred, hogy csak korai traumáját játssza újra.
A tökéletlen, örök optimista Marcival könnyen azonosulhat bárki, akinek érzékenységét gyengeségnek bélyegzi a környezete, és akit szeretetéhsége veszélyes helyekre sodor, legyen szó önpusztító függőségekről vagy egy bántalmazó partner karmairól. A Bőgőmasina Marci egyedi történetén keresztül olyan univerzális témákat feszeget egyszerre könnyed és drámai hangvétellel, mint a korai kötődési minták kihatása a felnőtt párkapcsolatokra, a kívülállóság és az apátlanság, miközben körképet nyújt arról is, hogyan viszonyul a magyar társadalom a sokszínűséghez.
Paraméterek:
SKU / ISBN 978-615-82374-1-3
315 oldal
füles kartonált
ragasztókötött
120x200mm
Részlet:
Nem tudok arról mesélni, milyen volt feketeként felnőni, mert nem tudtam, milyen feketének lenni, csak azt, hogy milyen különbözni mindenkitől, akit ismertem. Nem ölelt körül egy másik kultúra, hogy menedéket nyújtson a csúfolódások és bántalmazások elől és nem mutatott irányt senki, hogy hogyan kell ezt viselni. Nem tudtam megfogni az ugyanolyan bőrszínű apám kezét, hogy osztozzon velem a kívülállóság fájdalmában vagy cinkostársam legyen a kirekesztettség igazságtalansága elleni lázadásban. És egyre jobban vágytam arra, hogy nekem is legyen egy apukám, mert az igaziról tudtam, hogy még sokáig nem lesz velem.
Előbb fel kell nőnöm, és ha már anyagilag független leszek, akkor megkereshetem, nehogy azt higgye, hogy csak a gyerektartásra hajtok. Ez volt otthon a mondás, és én ezt szó nélkül magamévá tettem. (. . .) De közben valahogy csak bekúszott a gondolat, hogy ha lenne apám, akkor nem kéne tartanom attól, hogy azt hiszi, csak a gyerektartás miatt kell nekem, mert nem kéne gyerektartást fizetnie, hiszen itt lenne velünk és sokkal könnyebb lenne minden. Anyunak nem kéne hétvégén is dolgoznia, mamának se kéne még mindig munkát keresnie, nyugodtan kézimunkázhatna dalolászva, hiszen egy apa mindenről gondoskodna helyettük, és nekem is mindig jót akarna, persze egy csomószor ezt nem ismerném fel, és dacolnék vele, mint Pocahontas vagy Jázmin az apjukkal, de én biztos, hogy ezért nem szöknék meg tőle, mert tudom, hogy milyen, hogy nincs és egész eddig azt akartam, hogy legyen.